VISSZA

 

Az emberi cselekedet mozgatórugója.

 

 

Minden emberi cselekedetet az alapvető két indulat egyike mozgat-a félelem vagy a szeretet.
Valójában nincs is más érzelem-mindössze két szó a lélek nyelvén, a mindenség két átellenes pontja.Ez a két pont-az alfa és az omega-révén müködik a viszonylagosság általatok" relativitás"- nak nevezett rendszere. E két pont, e két alapvatő eszme nélkül nem létezhetne semmilyen más eszme. Minden emberi gondolat és minden emberi tett vagy a szereteten vagy a félelmen alapul.Nincs más emberi indíték, és az összes többi eszme ebből a kettőből fakad;ugyan annak a témának a különféle változatai.
Töprengj el rajta, és látni fogod, hogy így igaz.
Ezt neveztem Mögöttes Gondolatnak-ami vagy a szeretet vagy a félelem gondolata.A gondolat a gondolat mögött.Az első gondolat, az elsődleges erő.Az a nyers energia,mely a megtapasztalás motorját hajtja.És itt érhető tetten, hogyan hozza létre az emberi magatartás az egyik élményt a másik után,egyik tapasztalatot a másik a másik után, egyik megtapasztalást a másik után;ezért szeretnek, majd pusztítanak, aztán ismét szeretnek az emberek. Nincs szó másról, mint sorozatos átlendülésről egyik végletből a másikba, egyik érzelemből a másikba, ahogy az inga járja útját. A szeretet táplálja a félelmet, a félelem táplálja a szeretetet, a szeretet táplálja a félelmet...
Ennek oka pedig az első hazugságban rejlik-abban a hazugságban, melyet az igazságnak véltek Istenről-, hogy Istenben nem lehet megbízni; hogy Isten szeretetére nem lehet számítani; hogy Isten csak bizonyos feltételektől függően fogad el benneteket;ekképp tehát a végeredmény is kétséges. Mert ha nem számíthatsz Isten mindenkor jelenvaló szeretetére, kinek a szeretetére számíthatnál? Ha Isten elfordítaná rólad a tekintetét, valahányszor nem viselkedsz megfelelően,nem halandó volna-e maga is? Bizony így van ez: abban a pillanatban, hogy a legmagasztosabb, legáradóbb, legodaadóbb szeretetet igéred,, elfog a legmélységesebb rettegés. Először is szorongsz, hogy ha azt mondod: "Szeretlek", viszonthallod -e vajon ugyanezt.És ha viszont- hallod, akkor azonmód attól tartasz, hátha elveszíted az éppen csak megtalált szeretetet. Így gerjeszti minden tett a következményét, mely visszahat a tettre, így válik a szeretet kétségbeesett védekezéssé a veszteség ellen-és így probálod megóvni magad attól, hogy elveszítsd Istent. Ám ha ismernéd Aki Vagy, ha tudnád, Ki Vagy-hogy te vagy a legnagyszerűbb, a legjelentősebb, a leg ragyogóbb lény, akit Isten valaha is teremtett- ,akkor soha nem félnél.Mert ki is utasíthatná el ezt a fenséget? Ilyen lényben Isten sem találhat kivetnivalót. Csakhogy nem tudod Ki Vagy, és jóval kevesebbre tartod magad. Miért becsülöd alá magad? Honnan ered ez a végzetes elképzelés? Azoktól az emberektől , akiknek a szava a legtöbbet jelenti számodra: az édesanyádtól és az édesapádtól. Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek szeretnek a legjobban. Miért is hazudnának neked? Hát nem azt mondogatták, hogy túlságosan ilyen vagy, és túl kevéssé amolyan? Nem intettek-é, hogy csak figyelj és hallgass? Nem fedtek-é, hogy szabadulj meg a legvadabb elképzeléseidtől? Ezek az üzenetek ívódtak beléd, és bár nem felelnek meg a feltételeknek, hogy Istentől valók legyenek,ám a te korlátozott kis mindenséged isteneitől származnak.A szüleid arra tanítottak, hogy a szeretet feltételekhez kötődik- nemegyszer érzékelhetted is a feltételeiket-, és ezt a tapasztalatot veszed alapul mindazokban a kapcsolatokban, melyek a szeretetre épülnek. És ezt a tapasztalatot vetíted ki Rám.
Ebből a tapasztalatból vonod le a következtetéseket Rólam. Ezeken a kereteken belül építed fel az igazságodat is. -Isten, szerető Isten- mondod-, de ha megszeged a parancsait, akkor soha véget nem érő szám- kivetettséggel és örökkévaló elkárhozással büntet! Hát nem megtapasztaltad a szüleid neheztelését? Hát nem ismered a fájdalmat, amikor kárhoztattak ezért vagy amazért? Hogyan is tudnád hát elképzelni, hogy Én másmilyen Vagyok?
Bizony, elfelejtetted, milyen feltétel nélkül szeretni. Nem emlékszel Isten szeretetének élményére. Megprobálod tehát elképzelni, milyennek kellene lennie Isten szeretetének, arra alapozva, hogy látod a szeretetet a világban. Istenre vetíted a "szülő" szerepét, és előhozakodsz egy olyan Istennel, aki bíráskodik, jutalmaz vagy büntet, attól függően, milyennek itéli a tetteidet.Ez azonban végletesen leegyszerűsített és hamis kép Istenről, mely kizárólag a képzeletedben, a közös képzeletetekben létezik, és semmi köze ahhoz, Aki Vagyok.
A lélek eltéveszthetettlen igazságai helyett az emberi tapasztalatokból kiindulva végül egész gondolat- rendszert alkotsz Istenről, aztán egész valóságot szősz a szeretet köré. Márpedig félelmen alapuló valóság ez, mely egy rettegett, bosszúálló Isten eszmélyében gyökeredzik Téves a Mögöttes Gondolat, de ha elvetnéd ezt a gondolatot, az megzavarná a képet, melyet kialakítottál magadban Istenről. És bár az az új kép, új eszmerendszer és új valóság, amely az előzők elyébe léphetne, valóban az üdvödet szolgálná, képtelennek bizonyulsz ezt elfogadni, mert Isten, akitől nem kell félni, aki nem itél, és aki nem büntet, meghaladja a legmerészebb elképzeléseidet is. A félelmen alapuló szeretet valósága uralkodik azon is, ahogy megtapasztalod a szeretetet; voltaképpen megteremti azt. Mert nem csupán feltételekhez kötötten kapod a szeretetet, hanem magad is ugyanígy adod. De ha még eltekintesz is a feltételektől, lényed egy bizonyos része pontosan tudja, hogy az még mindig nem az igazi szeretet.Ám nincs erőd változtatni. A saját károdon tanultál, mondod magadnak, és elveszel, ha ismét kiteszed magad a sebesüléseknek. Jóllehet az az igazság, hogy akkor veszek el, ha nem így teszel. Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul, és nem csak a kapcsolatotokban. Mindazok a döntések, amelyek meghatározzák az üzletet, az ipart, a politikát, a vallást,a gyermekek nevelését, a társadalmi berendezkedést, a gazdasági célokat, a választást háború és béke, támadás és védekezés, behódolás és lerohanás között; az elhatározást, hogy sóvárogjunk avagy ajándékozzunk, kapzsin gyűjtögessünk vagy osztogassunk, egyesítsünk, vagy megosszunk - minden egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretet, vagy a félelem gondolatából. A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt. A szeretetaz az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít. A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenűl hagy. A félelem görcsösen kapasz- kodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít. Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz és ez nem is kevés, hidd el."

Miért kerekedik felül a félelem a döntés pillanatában?

"Megtanultatok félelemben élni. Hallottatok a legrátermettebb túlélésről, a legerősebb győzelméről, alegügyesebb sikeréről. De roppant kevés szó esik a legszeretőbb dicsőségéről. Természetesen igyekszel a legrátermettebb, a legerősebb és a legügyesebb lenni így vagy úgy, és ha valamilyen helyzetben úgy látod, hogy a fentiek egyikének sem felelsz meg, akkor elfog a félelem, hátha veszítesz; mert úgy hallottad, hogy aki veszít, az kevesebbé válik.Így aztán a félelemből táplálkozó tett mellett döntesz, hiszen így tanultad. Én viszont másként szólok; Ha a szeretetből fakadó tettet választod, akkor sokkal többet érsz el a túlélésnél, többet a győzelemnél, többet a sikernél. Akkor a teljes dicsőségét megtapasztalod annak, Aki Valójában Vagy, és Aki Lehetsz. Ehhez persze meg kell szabadulnod jó szándékú, de tájékozatlan evilági tanítóid okításaitól, és azoknak a tanítására kell támaszkodnod, akiknek a bölcsessége más forrásból ered. Számos ilyen tanító él közöttetek, mint ahogy mindig is sokan éltek, mert nem hagylak benneteket olyanok nélkül, akik utat mutatnak nektek, tanítanak titeket, vezetnek benneteket, és emlékeztetnek mindezekre az igazságokra. A legtökéletesebb emlékeztető azonban nem a külvilágban található - a benned megszólaló hang a legfontosabb eszközöm, mert ez a legközvetlenebbül hozzáférhető. A belső hang az Én legharsányabb szavam, hiszen ez szólal meg a legközelebb hozzád. Ez az a hang, amely feltárja neked, hogy egy adott dolog a te meghatározásod szerint igaz vagy téves, helyes vagy helytelen, jó vagy rossz. Ez az a radar, mely kijelöli az utat, kormányozza a hajót, kalauzolja az utazást, ha bátran ráhagyatkozol. Ez az a hang, mely e pillanatban is megsúgja neked, hogy a most olvasott szavak a félelem, vagy a szeretet szavai-e. E mérce alapján eldöntheted, hallgatnod kell-e ezekre a szavakra, vagy figyelmen kívül hagyhatod őket.

VISSZA