VISSZA

 

Az Élet és az emberi lélek megteremtésének célja

 

" Kezdetben volt a Minden, és nem volt semmi más. Ám a Minden nem ismerte önmagát - mert nem volt semmi más.Ilyenformán a Minden sem volt, nem lehetett, minthogy másnak a hiányában semmi nincs. Ez az egyetemes van-nincs, lét-nemlét, amelyről az idők kezdete óta beszélnek a misztikusok.
A Minden ugyan tudott önmagáról - ez azonban nem volt elég, minthogy mindez csak elméleti ismeret,nem gyakorlati tapasztalat.
Önmaga megtapasztalására sóvárgott, mert tudni akarta, mi az, ami oly pompásnak, oly dicsőségesnek érez.Ez azonban lehetetlennek bizonyult, minthogy a "pompás" vagy "dicsőséges" szavak csupán viszonyított jelzők. A Minden nem tudhatta, mit érez pompásnak és dicsőségesnek, ha nem nyílvánul meg.Ha nem tudja, hogy micsoda nem , ha nem tudja, hogy milyen nem, fel sem merülhet a micsoda és a milyen kérdése. Az egyetlen, amit a Minden biztosan tudhatott, hogy nincsen semmi más. Így viszont soha nem ismer- heti meg magát Önmagán kivűl álló viszonyítási pontból. Egyetlen viszonyítási pont létezett - odabent. A "lét-nemlét". A Vagyok-Nem vagyok.
Így a Minden úgy döntött, hogy megtapasztalja Önmagát, mint Mindenek teljes dicsőségét. Ráébredt , hogyan létesíthet viszonyítási pontot Önmagán belül. Úgy érvelt, hogy Önmaga bármely része szükségszerűen kevesebb az egésznél, és ha ilyen módon részekre osztja Önmagát, minden rész- lévén kevesebb az egésznél - kivülről tekinthet Önmaga többi részére, és láthatja a pompáját.
Így osztotta fel magát a Minden - és vált egyetlen dicsőséges pillanatban ezzé és azzá. Ez volt az első alkalom, hogy egymástól bizonyos távolságban, mégis egyidejűleg létezett ez és az; és ami létrehozta, az egyikkel sem volt azonos ezek közül.
Ilyenformán egyszerre három alkotóelem jött létre:ami itt van, ami ott van, és az, ami nincs sem itt sem ott - de aminek mégiscsak muszáj léteznie, hogy létezhessen az itt és az ott. A semmiben rejlik a minden. A nem-térben rejlik a tér. A mindenben rejlenek a részek. Ezt a semmit, ami mindent tartalmaz, egyes emberek Istennek nevezik. Ez a megállapítás azonban nem egészen pontos, mert azt sugallja, hogy van valamiféle isten, aki nincs. Ám Én Vagyok Minden - minden, ami látható, és minden, ami láthatatla - ,így a meghatározás Rólam, mint a Nagy Láthatatlanról, a nem köznapi értelemben vett Semmiről [a felfoghatatlan teljességről], vagy a Köztes Térről. mely lényegében a keleti misztika meghatározása Istenről; semmivel sem pontosabb mint Isten gyakorlatias nyugati meghatározása, mely szerint Isten minden, ami látható. Azoknak helytálló az értelmezése, akik úgy tartják, hogy Isten Minden Ami Van, és Minden, Ami Nincs. Az "itt" és az "ott" megteremtésével lehetővé vált Isten számára, hogy megismerje Önmagát. E nagy robbanás pillanatában Isten megteremtette a viszonyítást és a viszonylagosságot - a legnagyobb ajándékot, melyet valaha is adott és adhatott Önmagának. Ilyenformán a kapcsolat a legnagyobb ajándék, amit Istentől kaptatok. Így keletkezett a Semmiből a Minden - alapvetően spirituális esemény, mely mellesleg [a kiindulópont jától eltekintve] tökéletesen egybeesik a tudósaitok által "Big Bang" -nek nevezett elmélettel. Ezeknek az elemeknek a megmozdulásával és száguldásával létrejött az idő. Valamely dolog először itt volt, aztán oda került - és szükségképpen mérhető lett az az időtartam, amíg eljut innen oda. Az Én [vagy mint egyes filozófusaitok mondják: az Önvaló] látható részei kezdték egymáshoz viszo- nyítva, meghatározni magukat, és ugyanígy tettek a nem látható részei is. Isten tudta, hogy a szeretet létezése - és önmaga megismerése a tiszta szeretetként - maga után vonja, hogy léteznie kell az ellentétének is. Így hozta létre Isten a szeretet tökéletes ellentétét, amit félelemnek hívnak. És abban a pillanatban, hogy létrejött a félelem, a szeretet is megtapasztalhatóként létezhetett. A kettőségnek, a szeretetnek és az ellentétének erre a megteremtésére utalnak az emberek különféle mitológiákban, mint a gonosz születésére, Ádám bukására, a Sátán lázadására és így tovább. És ahogy megszemélyesítitek a tiszta szeretetet egy istennek nevezett alakkal, ugyanúgy személye- sítitek meg a félelmet az ördögnek nevezett alakkal. Ezen esemény köré aztán meglehetősen bonyolult mitológiákat dolgoztatok ki háborús és csatajelenetekkel, angyali katonákkal és ördögi harcosokkal, a jó és a gonosz, a fény és a sötétség erőivel. Az ilyen legenda az emberiség első kisérlete értelmezni és továbbadni azt a kozmikus eseményt, melynek az emberi lélek titkon a tudatában van, ám amelyről az elme éppen csak sejdít valamit. Miután a mindenséget Önmaga felosztott változataként fogta fel, Isten színtiszta energiából létrehoz- ta mindazt, ami mostanság létezik - mind a láthatót, mind a láthatatlant. Más szavakkal, nemcsak a fizikai világegyetemet teremtette meg, hanem a metafizikai mindenséget is. Istennek az a része, mely a Vagyok - Nem vagyok egyenlőség második felét alkotja, ugyancsak végtelen számú, az egésznél kisebb egységre robant. Ezeket az energiaegységeket nevezitek elemeknek. Bizonyos vallásos legendáitok ezt úgy fejezik ki, hogy "Istenatyá"-nak sok szellemgyermeke van. Ez az élet megsokszorozására vonatkozó emberi tapasztalat kivetítése, mely többé-kevésbé a tömegek számára is kézzelfoghatóvá teszi a "Mennyei Királyság" megszámlálhatatlan szellemének hirtelen megjelenését: a létezés lenyűgöző sokféleségét. A legendáitok ezúttal nem is állnak olyan távol a teljes valóságtól - mert bizony ez a végtelen számú szellem alkotja az Én teljességemet, kozmikus értelemben tehát kétségkivűl az ivadékaim.
Önmagam felosztásának isteni célja az volt, hogy elegendő részt hozzak létre Magamból - Önmagam megtapasztalására. Egyetlenegy út nyílik a Teremtő számára, hogy Teremtőként megismerhesse Önmagát: ha teremt. Így hát Önnön végtelen számú részeim mindegyikének [valamennyi szellem- gyermekemnek] megadtam ugyanazt az erőt mellyel Én Magam rendelkezem: a teremtő erőt. Ez az, amit a vallásaitok úgy fogalmaztak meg, hogy az ember "Isten képére és hasonlatosságára" teremtetett. Nem arról van szó, mint egyesek vélik, hogy a fizikai testünk hasonlatos [bár Isten természetesen bármilyen fizikai formát felölthet] A lényegünk azonos. Bizonyos értelemben ugyanabból az "anyagból" vagyunk. Ugyanazokkal a tulajdonságokkal és képességekkel, mindenekelőtt a teremtés képességével, hogy fizikai valóságot hozzunk létre a "puszta légből".
A Te megteremtéseddel, szellemi gyermekem, az a célom, hogy megismerjem magam, mint Istent. Ezt csakis rajtad, rajtatok keresztűl tehetem meg. Így hát elmondható [és el is hangzott már számtalanszor]: az a célom számodra, hogy ismerd meg önmagadban Istent. Hihetetlenűl egyszerűnek látszik, ám roppant összetett feladat - mert egyetlen út nyílik előtted, hogy Istenként ismerd meg önmagad: először ismerd meg önmagad, mint nem - Istent.

Nos. hogy ne bonyolítsuk a dolgokat, a mitológiai Isten - modelleteket fogom használni kiindulási alapként a magyarázathoz, mert ez ismerős számodra - és tulajdonképpen nem is áll túlságosan távol a valóságtól. Térjünk vissza oda, hogy hogyan is kell működnie az önmegismerés folyamatának. Egyetlen módon érhettem el, hogy valamennyi spirituális gyermekem az Én részemként ismerje meg önmagát - úgy, hogy ezt egyszerűen elmesélem nekik. De látod, nem bizonyult elegendőnek a Szellem számára, hogy felismerje önmagát, mint Istent, vagy Isten részét, vagy Isten gyermekét, avagy a Királyság örökösét [vagy helyettesítsd bármely legenda szóhasználatával].
Mint már elmagyaráztam, megismerni és megtapasztalni valamit nem ugyanaz. A Szellem vágyik rá, hogy gyakorlatilag ismerje meg önmagát [ugyanúgy ahogy Én vágytam rá!] Nem éred be fogalmi tudatossággal, így kidolgoztam egy tervet. Ez a legrendkívülibb elképzelés az egész világmindenségben - és a leglátványosabb együttműködés. Együttműködést mondok, mert mindnyájan részt vesztek benne. Velem együtt.
A terv szerinttiszta szellemként léptek be az éppen megteremtett fizikai világmindenségbe; ugyanis fizikai mivoltotok az egyetlen lehetőség, hogy tapasztalati úton megismerhessétek, amit fogalmilag már ismertek.Ez az az ok, amiért létrehoztam a viszonylagosságnak és a viszonyításnak az egész teremtést kormányozó rendszerét. És a fizikai világmindenségben, dreága szellemgyermekeim, megtapasztalhatjátok, amit önmagatokról tudtok, de először meg kell ismernetek az ellentétét. A végletekig leegyszerűsítve arról van szó, hogy semmit nem tudhatsz a magasságodról, ha és amíg nem vagy tudatában az alacsonyságodnak. Nem tapasztalhatod meg önmagad azon részét, amit kövérnek nevezel, amíg nincs valamilyen fogaalmad a soványságról. Összességében: Nem tapasztalhatod meg mi és ki vagy, amíg nem kerülsz szembe azzal, ami és aki nem vagy. Ez a célja a viszonyítás elméleétnek és a fizikai szinten létező életnek. Mindaz ami nem vagy, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy önmagadként határozhasd meg magad. A végső tudásról szólván vagyis hogy Teremtőként ismerd meg magad -, nem tudod Teremtőként megtapasztalni önmagad, amíg nem teremtesz. És nem tudom megteremteni az Éned addig, amíg nem teszed magad megteremtetlenné. Bizonyos értelemben először "ne legyél", azért hogy aztán létezhess. Persze nincs rá módod, hogy ne legyél, aki és ami vagy - természetesen az vagy [tiszta,alkotó szellem], mindig is az voltál és mindig az leszel. Így aztán az egyetlen alkalmas tetthez folyamodtál: elfelejtetted magaddal azt, Aki Valójában Vagy. A fizikai világmindenségbe lépéssel lemondtál arról, hogy emlékezz önmagadra. Ezáltal lehetővé válik, hogy választásod alapján legyél az, Aki Vagy. A választás művelete teszi lehetővé, hogy megválaszd a léted, hogy megtapasztald önmagad, mint teljes mértékben szabadon választott lényt - aki, a dolog természetéből fakadóan Isten maga. Feltevődik persze a kérdés, hogyan is dönthetnél valami felől, amin kívül nincs is választás? Mert bizony, lehetetlen, hogy ne legyél a gyermekem, akármilyen elszántan igyekszel is - viszont elfelejtheted. Mindig is az isteni egész, isteni rész voltál, vagy és leszel. Ezért nevezem emlékezésnek az egyesülés tettét, a visszatérést Istenhez. Mert végső soron mégiscsak te határozol úgy, hogy emlékezz arra, Aki Valóhában Vagy, hogy a különböző részeid összekapcsolásával megtapasztald önmagad egészét amiről már kierült, hogy Én Magam Vagyok. Tehát nem az a feladatod a Földön, hogy tanulj [hiszen már tudsz], hanem hogy emlékezz rá, Ki Vagy. És hogy emlékezz arra, kik mások. Ezért áll a feladatod nagyrésze abból, hogy emlékezz másokra, és így ők is emlékezhetnek. Ezt tette valamennyi csodálatra méltó szellemi tanító. Ez az egyetlen cél. A lelked célja."

 

VISSZA