VISSZA

 

Félelem és szeretet - Hogyan ölt testet az érzelem?

 

Az érzelem az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni. Bármelyik állat- bár az élet alacsonyabb rendű formájának tekintitek [annak ellenére, hogy az állatok sokkal tisztességesebben és következetesebben cselekszenek, mint az emberek] - azonnal rájön, hogy félsz tőle. A növények - melyeket az élet még alacsonyabb rendű formájának tekintetek - érzékelik, mely emberek szeretik őket, és melyek nem törödnek velük. És ezek nem véletlen egybeesések. A mindenségben nincs véletlen egybeesés, csak egy lenyűgöző terv. Az érzelem a mozgásban lévő energia. Ha energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz. Az anyag végső soron afféle energiasűrítmény. Ha elég hosszú ideig kezeled bizonyos meghatározott módon az energiát, akkor anyaghoz jutsz. Minden Mester tisztában van ezzel a törvénnyel. Ez a mindenség alkímiája; minden élet titka.

A gondolat a színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz gondolat teremt. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. Soha. Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat örökkévaló. Minden gondolat megsűrűsödik; minden gondolat találkozik más gondolatokkal az energia hihetetlen útvesztőjében. Kereszteződnek és összefonódnak, hatnak és visszahatnak, az elmondhatatlan szépség és hihetetlen összetettség örökké változó mintázatát alkotják. Az energia vonzza a hasonló energiát, és [egyszerű megfogalmazással] afféle "energia-csomó"-t képeznek. Amikor elegendő hasonló természetű "csomó" keresztezi egymást, "összeragadnak" [hogy egy másik egyszerű kifejezést használjunk]. Felfoghatatlan hatalmas mennyiségű "egymáshoz ragadt" energiára van szükség az anyag képződéséhez. De az anyag végső soron a tiszta energiából alakul ki, és létrejöttének ez az egyetlen módja.

Ha egyszer az energia anyaggá válik, nagyon hosszú ideig anyag marad - hacsak nem zavarja meg a szerkezetét egy ellentétes, vagy másféle energiaforma. Ez a másféle energia hatással van az anyagra, végső soron mintegy "feldarabolja" az anyagot, és felszabadul a tiszta energia, melyből összeállt. Egyszerű kifejezésekkel ez az elmélet áll a ti atombombátok mögött is. Einstein bárki másnál közelebb került a mindenség teremtő titkának felfedezéséhez, magyarázatához és alkalmazásához. Ezek után bizonyára jobban érted, miként működnek együtt a hasonló lelkületű emberek, hogy megteremtsenek egy kedvezőbb valóságot.És sokkal jelentőségteljesebbnek tarthatod a szólást:"Ahol ketten vagy többen összegyülnek az Én nevemben". Amikor egész társadalmak gondolkoznak egy bizonyos módon, gyakran elképesztő dolgok történnek -és nem szükségszerűen kívánatos dolgok.

A félelemben élő társadalom például többnyire - tulajdonképpen elkerülhetetlenűl - létrehozza azt, amitől a legjobban tart. Hasonlóképp, a nagy közösségek és gyülekezetek gyakran csodatévő erőt találnak a közös gondolkozásban [amit egyes emberek közös imádkozásnak neveznek]. És az is nyílvánvaló, hogy ha a gondolatuk [imádság, remény, kívánság, álom, félelem] kellőképp erős, még az egyének is létrehoznak magukban és magukból ilyen jelenségeket. Jézus pontosan ezt tette. Értette a módját, hogyan kell kezelni az energiát, és az anyagot, miként kell elrendezni és elosztani, végső soron az uralma alatt tartani. Sok Mester tudta ezt, és manapság is sokan tudják. Ez a jónak és a gonosznak az a tudása, melyben Ádám és Éva részesűlt. Amíg ezt nem értették meg, az élet nem lehetett olyan, amilyennek ismered. Ádám és Éva - ezeket a misztikus neveket találtad ki az első nő és az első férfi jelképezésére - volt minden emberi tapasztalat atyja és anyja.

Amit Ádám bukásaként írtak le, az valójában a felemelkedése volt. A legnagyobb esemény az emberiség történetében. Enélkül nem létezne a viszonylagosság és a viszonítás világa. Ádám és Éva tette, igazság szerint, nem az eredendő bűn, hanem az első áldás. A szívetek legmélyéből kellene megköszönnötök nekik - lévén az elsők, akik "hibás" döntést hoztak. Ádám és Éva érdeme, hogy egyáltalán lehetőségetek nyílt meghozni bármiféle döntést. A mitológiátokban Évát "rossznak" tettétek meg - a kísértőnek, aki megette a gyümölcsöt, azaz elsajátította a jó és a rossz ismeretét, és Ádámot is rávette erre. Ennek a mitológiai beállításnak a következményeként azóta is a nőt okoljátok a férfi "bukásáért", és mindenféle megrontott valóságot hoztatok létre - nem is beszélve az eltorzult szexuális nézőpontokról és zavarokról. [Mert hogyan is vélhetnétek jónak valamit, amit eleve rossznak tartotok?]

Amitől a legjobban féltek, az sújt majd leginkább. Úgy vonzza azt magához a félelem, mint a mágnes. Valamennyi hitvallás szent iratai tartalmazzák a félreérthetetlen figyelmeztetést:ne félj. Gondolod, hogy ez véletlen?

Roppant egyszerűek a törvények.

1/ A gondolat teremt.

2/ A félelem vonzza a hasonló energiát.

3/ Minden a szeretet.

Hogyan lehet minden a szeretet, ha egyszer a félelem vonzza a hasonló energiát?

A szeretet a végső valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása. A legmagasztosabb igazságban a szeretet minden, minden ami volt és minden ami valaha lesz. Ha az abszolútba tartasz, a szeretet felé közeledsz. Azért jött létre a viszonylagosság világa, hogy megtapasztalhassam az Énemet. Ezt már kifejtettem. Ez azonban még nem teszi valóságossá a viszonylagosság birodalmát. Teremtett valóság ez, amit ti és Én gerjesztettünk, és gerjesztünk továbbra is - azért, hogy tapasztalati úton megismerhessük magunkat. A teremtés mindazonáltal nagyon is valóságosnak látszik. Az a célja, hogy valóságosnak látszódjék, hogy elfogadjuk valóban létezőnek. Isten így alkotott meg "valami mást", mint Önmaga [bár a szó legszorosabb értelmében ez lehetetlen, minthogy Isten a minden]. A "valami más" megteremtése során - nevezetesen a viszonylagosság birodalmának megteremtése során - olyan környezetet hoztam létre, melyben azt választhatod, hogy Isten legyél, ne csak egyszerüen azt mondják, hogy Isten vagy; melyben megtapasztalhatod az isteniséget, mint a teremtés aktusát, mely elmondhatatlanúl több a puszta fogalomnál; melyben a kicsiny gyertya - a legkisebb lélek- a Napban megismerheti önmagát, mint fényt. A félelem a szeretet túlsó vége. Ez az elsődleges polaritás. A viszonylagosság birodalmának megteremtése során először létrehoztam Önmagam ellentétét. Abban a világban, melyben most a fizikai síkon élsz, mindössze két helye van a létnek: a félelem és a szeretet.

A félelemben gyökeredző gondolatok létrehozzák a megvalósulás egyik formáját a fizikai síkon. A szeretetben gyökeredző gondolatok hozzák létre a másikat. Azok a Mesterek, akik ezen a bolygón jártak, felfedezték a viszonylagosság világának titkát - átláttak rajta, és elutasították, hogy elismerjék valóságosnak. Röviden, azok a Mesterek, akik csak a szeretetet választották. Minden pillanatban. Minden percben. És minden körülmények között. És bár megölték őket, szerették a gyilkosaikat. Bár meggyötörték őket, szerették a kínzóikat.Tudom, hogy ezt nem érted meg könnyen, és még nehezebben követed. Ám tartsd szem előtt, hogy valamennyi Mester így tett. Nem számít, mit mond a filozófia, nem számít, mire kötelez a hagyomány, nem számít, mit ír elő a hit - ez az, amit megtett minden Mester. Világosan áll előtted a példa. Időrő időre újra és újra megmutatkozik. Minden korban és minden helyen.

Végigkiséri életed minden percét. A Világmindenség minden lehetséges alkalmat megragad, hogy eléd állítsa ezt az igazságot. Énekekben és történetekben, költészetben és táncban, szóban és mozdulatban, a mozdulat látványában, melyet mozgóképeknek neveztek, és az összegyűjtött szavak gyűjteményeiben, melyeket könyveknek hívtok. A legmagasabb hegyekről harsan a világba, és a legmélyebb pontokból hallani a suttogását. Minden emberi élményben ez az Igazság visszhangzik: a szeretet a válasz!

 

VISSZA