Párkapcsolatok

“- […] újra és újra feladom a kapcsolataimat, amikor kezdenek rosszul menni a dolgok. Ennek következtében egy sor olyan kapcsolatom volt, melyben – mint a gyerek – egyetlenegyet tanultam meg csupán: úgy látszik, nem tudom hogyan kell megőrizni a kapcsolatot. Gondolod, hogy valaha is megtanulom? Mit kell tennem, hogy sikerüljön?
– Ez úgy hangzik, mintha a kapcsolat megőrzése máris a sikerét jelentené. Próbáld nem összekeverni egy jól elvégzett munkával. Ne feledd, ezen a bolygón nem azt kell bizonyítanod, hogy milyen hosszú ideig tudsz megmaradni egy adott kapcsolatban, hanem eldönteni és megtapasztalni azt, Aki Valójában Vagy.
És ne vedd a szavaimat a rövid időtartamú kapcsolatok melletti érvelésnek – ám a tartósság sem követelmény.
És noha nincs ilyen követelmény, azt azért meg kell mondani: a hosszú távú kapcsolatok figyelemre méltó lehetőséget jelentenek a kölcsönös fejlődésre, a kölcsönös önkifejezésre, és a kölcsönös kiteljesedésre – és éppen ez a jutalom.
– Tudom! Tudom! Úgy értem, mindig is gyanítottam. És mit kell tennem, hogy elérjem?
– Először is bizonyosodj meg róla, hogy helyes indokok vezetnek a szóban forgó kapcsolatba (a „helyes” szót természetesen viszonyított kifejezésként használom; „helyes” az, amit az élet döntő céljához mérten tartok helyesnek).
Mint már korábban jeleztem, a legtöbb ember „hibás” indítékokból kezd a kapcsolatokba – hogy véget vessen a magánynak, kitöltsön egy űrt, hogy szeressen, vagy hogy őt szeressék -, és ezek még a jobb okok. Némelyek így kívánnak vigaszt nyújtani az egójuknak, így akarják kezelni a depressziójukat vagy mert ezt látják a nemi élet legkényelmesebb módjának, avagy az előző kapcsolatukat szeretnék kiheverni, továbbá, hiszed avagy sem, unaloműzőül.
Ezen indítékok egyike sem működőképes, és – hacsak nem történik közben jelentős változás – maga a kapcsolat sem fog működni.
– Én nem ilyen indítékok alapján alakítottam ki a kapcsolataimat.
– A helyedben azért nem lennék olyan biztos ebben. Valóban tudod, hogy pontosan miért alakítottad ki ezt vagy azt a kapcsolatodat? Nem hiszem, hogy egyáltalán eszedbe jutott ilyen formában gondolkozni róla. Nem hiszem, hogy céltudatosan vágtál a kapcsolataidba. Szerintem azért létesítetted a kapcsolataidat, mert „szerelmes lettél”.
– Pontosan így van.
– És talán pontosan tudod, miért lettél szerelmes? Hogy mire válaszoltál ezzel az érzéssel? Hogy miféle szükséglet, vagy szükségletek késztettek erre?
Bizony, a legtöbb ember számára a szerelem egyfajta válasz a beteljesülés szükségletére.
Mindenkinek vannak szükségletei. Neked erre van szükséged, a másiknak arra. Mindketten esélyt láttok egymásban a szükséglet kielégítésére. Így aztán hallgatólagosan megegyeztek a cserében. Én neked adom, ami nekem van, ha te nekem adod, ami neked van.
Színtiszta kereskedelmi ügylet, ám igyekszel elhallgatni az igazságot. Nem azt mondod: „Én nagyon sokat adok ám neked!“ Ehelyett így szólsz: „Nagyon szeretlek”, és ezzel szabad folyást engedsz a csalódásnak.
[…]
– Mi a rossz abban, ha valaki szerelmes lesz, anélkül, hogy belegondolna a dologba?
-Semmi. Szeress belé annyi emberbe, ahányba csak akarsz. De ha az a szándékod, hogy élethosszig tartó kapcsolatot alakíts ki, akkor nem árt a fejedet is használni.
Másfelől, ha örömödre szolgál átfolyni a kapcsolatokon, mint a rohanó patak, vagy rosszabb esetben megmaradni ugyanabban, csak azért, mert azt hiszed, hogy így „kell” tenned, nos akkor mélységes elkeseredettség lesz az osztályrészed. Ha kedvedre való ismételgetni múltad ugyanazon mintáit, akkor ne hagyd abba ezt.
– Jó. Tehát meg akarom ismerni a hosszú távú kapcsolatok kialakítására alkalmas eszközöket, és Te azt mondod, hogy az egyik a kapcsolat céltudatos megteremtése.
– Úgy van. Bizonyosodj meg róla, hogy te és a társad egyetértetek-e a célban.
Ha mindketten tudatos szinten egyetértetek abban, hogy a kapcsolatotok célja megteremteni az önkifejezés lehetőségét (figyelem: nem a kötelezettségét!), azt a lehetőséget, melynek révén a létező legmagasabb szintre emelitek az életeteket, kijavítotok minden hibás gondolatot, vagy kisszerű elképzelést, mely valaha is megfordult a fejetekben önmagatokról, a lehetőséget a kettőtök lelkének egyesülésén keresztül a végső egyesülésre Istennel – ha ezt fogadjátok meg, akkor jó eséllyel indult a kapcsolat. Nagyon biztató a kezdet.

A kapcsolatoknak csupán egyetlen célja lehet, akárcsak az egész életnek: meglelni, felépíteni, megélni azt, Aki Valójában Vagy.”

– Neale Donald Walsch
Beszélgetések Istennel