Szexualitás

“- Hogyan viszonyuljunk a szexualitásnak nevezett tapasztalathoz?
– Szégyenkezve semmiképp. És ne bűntudattal vagy félve.
Mert a szégyen nem erény, a bűntudat nem jóság, a félelem nem becsület.
És ne buján, mert a bujaság nem szenvedély, és ne féktelenül, mert a féktelenség nem szabadság, és ne erőszakosan, mert az erőszakosság nem lelkesedés.
És természetesen ne az ellenőrzés, erő, uralom gondolatával, mert ezeknek semmi közük a Szerelemhez.
De… szolgálhatja-e a szex egyszerűen a személyes kielégülést? A meglepő válasz: igen, mert a személyes kielégülés önmagunk szeretetének egyik változata.

“… ideje, hogy bolygótokon az úgynevezett modern civilizációk tegyenek valamit azért, hogy véget érjen az elnyomás, a bűntudat és a szégyenérzet, amely körülveszi és jellemzi egész kultúrátok szexuális viselkedését és élményanyagát.
– Mit javasolsz?
– Ne tanítsátok többet gyermekeiteket életük kezdetétől fogva arra, hogy testük legtermészetesebb működése szégyenletes és helytelen. Ne mutassátok azt utódaitoknak, hogy bármi, ami a szexualitással kapcsolatos, az rejtegetnivaló. Engedjétek meg gyermekeiteknek, hogy lássák és észrevegyék a romantikus oldalatokat. Lássanak titeket ölelkezni, egymáshoz érni, becézgetni, lássák csak, hogy a szüleik szeretik egymást, hogy természetes és csodálatos testileg kimutatni a szeretetet. (Meglepődnétek, ha megtudnátok, hogy milyen sok családban egyáltalán nem tanították ezt az egyszerű leckét.)
Amikor gyermekeitek elkezdik felismerni saját szexuális vágyaikat, kíváncsiságukat és ösztöneiket, ezt az új és kibontakozó élményt egy belső örömhöz, ünnephez fogják kötni, és nem bűntudathoz és szégyenkezéshez.
És az istenért, ne rejtegessétek gyermekeitek elől a testeteket ! Nagyon is rendjénvaló, ha látnak meztelenül úszni egy tóban, egy kiránduláson vagy a kerti medencében, ne rettegj attól, hogy megpillantanak ruhátlanul, miközben a hálószobából a fürdőszobába mész, feledkezz meg arról a kényszerről, hogy állandóan elfedd, eltakard magad; hogy elkerülj minden alkalmat, bármennyire is ártatlan legyen, amely gyereked előtt nyilvánvalóvá teszi nemi hovatartozásodat. A gyerekek aszexuálisnak tekintik a szüleiket, mert azok mindig így állítják be magukat előttük. Ezért aztán úgy gondolják, hogy nekik is ilyennek kell lenniük, mert minden gyermek utánozza a szüleit. (Terapeuták a megmondhatói, hogy akadnak felnőttek, akiknek nehéz pillanatokat okoz elképzelni szüleiket, amint „azt” teszik, mert ez bűntudatot és szégyenérzetet kelt bennük, az utódokban, a terapeuták jelenlegi pácienseiben, hiszen természetesen ők is szeretnék „azt” tenni, és nem értik, mi is lehet velük a baj.)
Így hát beszélj a nemiségről a gyermekeiddel, kacagj együtt velük a szexen, tanítsd meg őket, engedd meg nekik és juttasd eszükbe, mutasd meg nekik, hogyan kell ünnepelniük a nemiséget. Ez az, amit megtehetsz a gyermekeidért. És tanítsd őket a születésüktől fogva – az első csókkal, az első öleléssel, az első érintéssel, amelyet tőled kapnak, és amelyet egymásnak adtok.”

– Neale Donald Walsch
Beszélgetések Istennel