VISSZA

 

Miért olyan a világ, amilyen?

 

"Az emberek éppen ezt kérdezik a leggyakrabban Istentől. Méghozzá az idők kezdete óta. Az első pillanattól tudni akarjátok, miért kell éppen olyannak lennie a világnak, mint amilyen.
Ennek a kérdésnek rendszerint valami efféle a felvetése:ha Isten olyannyira tökéletes, és olyannyira szeret mindent, akkor miért teremtett pestist és éhíséget, háborút és betegséget, földrengést, és tornádót, hurrikánt és mindenféle természeti katasztrófát, emberi szenvedést és balsorsot. Erre a kérdésre a mindenség mélyebb titkaiban és az élet legmagasztosabb értelmében rejlik a válasz. Nem azzal mutatom ki a jóságomat, hogy csupa olyat teremtek köréd, amit tökéletesnek tartasz. Nem úgy nyilvánítom ki a szeretetemet, hogy nem hagyom kinyilvánítani a tiédet. Mint már kijelentettem, addig nem nyilváníthatod ki a szeretetedet, amíg nem mutatod ki a nem-szeretetet. Semmi sem létezhet az ellentéte nélkül, csakis az abszolút világában. Ám az abszolút birodalma nem elégséges sem neked, sem nekem. Én ott létezem a mindenkorban, és innen származol te is. Az abszolútban nincs tapasztalat, csak tudás. A tudás isteni állapot, a lét legnagyobb öröme. A lét azonban csak a megtapasztalás útján nyerhető el.Ez a fejlődés. Tudás, tapasztalás, lét. Ez a szent- hármasság. Az egy a háromban, azaz maga Isten. Az Atyaisten a tudás - minden megértés szülője, minden tapasztalat nemzője, és nem tapasztalhatod meg, amit ne ismernél. A Fiúisten a megtapasztalás - a megcselekvése mindannak, amit az Atya már tud önmagáról, már nem lehetsz azzá, amit nem tapasztaltál meg. A Szentlélek a lét - a kiszabadulás mindabból, amit a Fiú megtapasztalt önmagáról; a maradéktalan, a kiteljesedett vanság, mely csak a tudásra és a megtapasztalásra emlékezve válik lehetségessé. Ez a legteljesebb lét, az üdvözültség. Ez Isten állapota, miután megismerte és megtapasztalta Önmagát. Ez az, mely után Isten sóvárgott kezdetben. Természetesen már túljutottál azon a ponton, mikor még el kell magyarázni, hogy Isten ábrázolása Atyaként és Fiúként semmiféle kapcsolatban nem áll a nemekkel. Ezt a képes beszédet a legutóbbi szentírásotokból merítettem. Korábban a szent iratok Anya és Leány megnevezéssel alkalmazták ugyanezt a hasonlatot. Egyik sem helytálló. A ti elmétek azonban az ilyen összefüggéseket fogja fel a legkönnyebben:szülő-utód; ami előidéz, és ami létrejön. A hármasság harmadik tagjának hozzáadásával a következő összefüggést kapjuk. AmiElőidéz - Ami Létrejön - Ami Van. Ez a Hármas Valóság Isten aláírása. Ez az isteni mintázat. Ez a "három az egyben" mindenütt megtalálható az éteri világokban. Nem kerülheted el az idő és a tér, Isten és a tudatosság, vagy bármely más finom összefüggés esetében. Másfelől viszont nem találsz rá a Háromság Igazságára az élet durva összefüggéseiben. A Háromság Igazságát az élet finom kapcsolataiban bárki felismerheti, akit foglalkoztatnak az ilyen összefüggések.Egyes teológusaitok Atya, Fiú és Szentlélek néven foglalják össze a Háromság Igazságát. A pszichiátereitek a tudatfölötti, tudatos és tudattalan kifejezéseket használják.Egyes spiritualisták szellemről, testről és lélekről beszélnek. A tudósaitok energiáról, anyagról és éterről értekeznek.Egyes filozófusaitokazt mondják, hogy valamely dolog csak akkor válik igazzá, ha gondolatban, szóban és tettben egyaránt igaz.Az idő tekintetében háromféle időt hoztok szóba: a múltat, a jelent, és a jövőt. Hasonlóképpen az észlelésben is három mozzanat létezik - előtte, most és utánna. A térbeli összefüggésekről szólván akár a Világegyetem bármely pontját tekinted, akár a saját szobád valamely pontját, akkor az ittet, az ottot, és a köztes teret különbözteted meg. A durva összefüggések kérdéseiben nem ismered a "köztes" fogalmát. Ezek az összefüggések ugyanis mindig kettősek, míg a magasabb szintű összefüggések kivétel nélkül hármasak. Úgyhogy van bal-jobb, fent-lent, kicsi-nagy, gyors-lassú, forró-hideg, és a valaha teremtett legnagyobb kettőség:férfi-nő. Ezekben a kettőségekben nincsen köztes. Valamely dolog vagy az egyik vagy a másik - avagy eltérő mértékben ezen végletek valamelyikének a változata. A durva összefüggések birodalmában semmi nem létezhet az ellentéte nélkül. Ebben a valóságban gyökeredzik mindennapi tapasztalataid döntő többsége. A finom összefüggések világában semminek nincs ellentéte. Ebben a közegben Minden Ugyanaz - és minden végtelen körben folyik egymásba. A idő olyan finom, éteri birodalom, melyben egymásból következően létezik az, amit múltnak, jelennek és jövőnek nevezel. Ezek tehát nem tekinthetők egymás ellentéteinek., inkább ugyanazon egész különféle , végső soron csakis a te nézőpontodból megkülönböztethető részeinek; ugyanazon eszme folyamatának; ugyanazon energia ciklusainak; ugyanazon örökös Igazság különféle nézőpontjának. Ha ebből arra következtetsz, hogy a múlt, jelen és jövő egy és ugyanazon "idő"-ben létezik, akkor helyesen látod. A világ tehát azért olyan, amilyen, mert nincs más módja a létének, és mert durva fizikai összefüggések birodalmában létezik. Földrengések és hurrikánok, áradások és tornádók, és mindazok az események, melyeket természeti katasztrófának nevezel, csupán az egyik végletől a másikig haladó elemek mozgásának a meg nyílvánulásai. A születés-halál körforgás is ennek a mozgásnak a része. Ez az élet ritmusa, melynek a durva összefüggések világában minden alá van vetve, minthogy az élet maga a ritmus. Hullám, rezgés, a Minden szívének alapvető lüktetése. A rossz közérzet és a betegség ellentétes az egészséggel és a jó közérzettel, és a te valóságodban csakis a te kifejezett kivánságodra jönnek létre. Nem lehetsz beteg anélkül, hogy valamilyen szinten ne magad okozd a betegségedet, és abban a pillanatban javulni fog az állapotod, amint úgy döntesz. A mélységes személyes csalódottság választott válasz, és a világszerte tapasztalható balsors a világ tudati állapotának az eredménye. A kérdésedből az következik, hogy Én határoztam el ezeket az eseményeket, hogy az Én akaratom és vágyam, hogy mindezek bekövetkezzenek. Én azonban egyáltalán nem akarom, hogy létezzenek efféle csapások, csak figyelem, hogy ti viszont éppen ezt teszitek, és nem lépek fel a megszüntetésük érdekében, mert azzal keresztezném az akaratotokat, akkor viszont megfosztanálak benneteket Isten megtapasztalásától, márpedig ez az az élmény, melyre ti és Én szövetkeztünk. Ne kárhoztasd tehát mindazt, amit rossznak nevezel a világban. Inkább kérdezd meg magadtól, mit tudsz arról, amit rossznak itéltél, és hogyan kívánod megváltoztatni. Tekints magadba, és tedd fel a kérdést: "Az Énem mely része kívánja megtapasztalni ezt a csapást? Az élet mely oldalát kívánom megidézni?" mer az életben minden a teremtés, az általad véghezvitt teremtés eszköze, és valamennyi esemény pusztán alkalmat kínál rá, hogy eldönthesd, Ki Vagy, és azzá lehess. És mert ez minden lélek esetében érvényes, megértheted, hogy a mindenségben nincsennek áldozatok, csak teremtők. A Földön járt Mesterek mindannyian tisztában voltak ezzel. Ezért nem számít, melyik Mestert nevezed meg, egyik sem képzelte áldozatnak magát - bár sokat közülük ténylegesen megfeszítettek. Minden lélek egy-egy Mester - bár némelyik nem emlékszik az eredetére, vagy az örökségére. Ám mindegyikük megteremti a legmagasztosabb céljainak megfelelő és a leggyorsabb emlékezéshez szükséges helyzetet és körülményeket - a mostnak nevezett valamennyi pillanatban. Ne itéld meg a más által járt karmikus utat. Ne irigyeld a sikert, és nem szánakozz a kudarcon, mert nem tudhatod, mi a siker és mi a kudarc az adott lélek értékelésében. Ne nevezd csapásnak valamely eseményt, és ne nevezd örömtelinek se, amíg el nem döntöd, vagy meg nem érted, hogy mi célt szolgál. Vajon csapást jelent-e a halál, ha ezrek életét menti meg? És örömteli-e az élet, ha gyászon kíül semmi mást nem okoz? Nem itélheted meg mindezt. Jobban teszed, ha bölcsen hallgatsz, és nem faggatsz másokat sem. Ez nem jelenti azt, hogy ügyet se vess a segélykérésre vagy hogy fojtsd el a saját lelked vágyát, amikor bizonyos körülmények vagy feltételek megváltoztatására törekszik. Annyit jelent csupán, hogy kerüld a cimkézést és az itélkezést, míg teszed, amit teszel. Mert minden körülmény ajándék, és minden élményben kincs rejlik.Volt egyszer egy kis lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. "Én vagyok a fény - mondogatta -, én vagyok a fény." Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalást. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenségws fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában. Majd azt történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:

- Tudod-e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?

-Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! - kiáltotta a kicsi lélek
.
-El kell választanod magad tőlünk, többiektől - válaszoltam. - Folyamodj a sötétséghez.

-Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? - kérdezte a kicsi lélek.

-Az, ami te nem vagy - válaszoltam, és a lélek megértette.

Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette. Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: "Atyám, atyám, miért hagytál el engem". Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagylak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy hazahívjalak. Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget. És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel. És tudd, hogy amit a legnagyobb megprobáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy - és Aki lenni Akarsz. Azért meséltem el ezt a kis történetet - a lobogó kis lélekről szóló tanmesét - , hogy jobban megérthesd, miért éppen olyan a világ, amilyen; és hogyan változhat meg mindez egyetlen pollanat leforgása alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb valósága isteni igazságára. Nos egyesek tehát azt mondják, hogy az élet iskola, és hogy mindaz, amit megfigyelsz és megtapasztalsz, a tanulásodat szolgálja, Erről korábban már véleményt mondtam, és most megismétlem: Nem azért jöttél erre a világra, hogy tanulj - csak ki kell nyilatkoztatnod, amit már tudsz. Ezzel a kinyilatkoztatással fogod kiteljesíteni magad, és a tapasztalatodon át teremted újjá magad. Ezzel igazolod az életet, és adsz célt neki. Így teszed szentségessé.

Mind az a rossz, ami történik velünk, önnön választásunk eredménye? A világméretű csapásokat és katasztrófákat is bizonyos értelemben mi hozzuk létre, hogy "megtapasztaljuk" annak ellentétét, Akik Vagyunk? És ha így is van, nem akadna kevésbé fájdalmas mód - kevésbé fájdalmas számunkra arra, hogy megtapasztaljuk önmagunkat?

Nem, szó sincs arról, hogy valamennyi rossznak tekintett dolog a saját választásotok eredményeként történik meg veletek. Legalábbis nem tudatos értelemben - legalábbis nem úgy ahogy te értelmezed. Az azonban igaz, hogy mindez igenis a ti teremtésetek. Mindig, minden pillanatban a teremtés folyamatában vagytok. Minden pillanatban. Minden percben. Minden nap. Hogy miként teremtetek azt később fejtjük ki.Egyenlőre legyen elég annyi, hogy afféle hatalmas erejű "teremtőgép" vagytok, és szó szerint oly gyorsan jelenítitek meg az új és újabb megvalósulásokat, ahogy elgondoljátok. Események, történések, feltételek, körülmények - valamennyi a tudatból bukkan elő. Az egyéni tudat roppant erőteljes. Gondolj csak bele, miféle alkotó energia szabadul fel, valahányszor ketten, vagy többen összegyülnek az Én nevemben! És a tömegtudat? Az bizony olyan erős, hogy világméretű következményekkel járó eseményeket és körülményeket teremthet. Persze nem egészen helytálló azt mondani - legalábbis nem úgy, ahogy te érted -, hogy ti választjátok ezeket a következményeket. Ti másként döntötök, mint Én. Akárcsak Én, ti is megfigyelitek a következményeket; és aztán, ellentétben velem, úgy választjátok meg, Kik Vagytok, hogy közben tekintettel vagytok rájuk.Ám nincsennek a világon áldozatok, és nincsennek gazemberek sem. És ugyanígy mások választásának sem lehetsz az áldozata. Bizonyos szinten mindannyian megteremtettétek mindazt, amitől, mint hangoztatjátok, irtóztok - és a megteremtésével bizony ti magatok választottátok. Ez a gondolkodásnak a magasabb szintje, ahová előbb-utóbb minden Mester eljut. Mert csak amikor elfogadják a felelősséget az egészért, akkor érhetik el az erőt, mellyel megváltoztathatják annak egy részét. Ameddig magadévá teszed azt az elképzelést, hogy van valaki vagy valami más odakint, aki helyetted cselekszik, mindaddig megfosztod magad a lehetőségtől, hogy tudatosan irányítsd az eseményeket. Ha azonbam kijelented: "Ezt én tettem", akkor lesz erőd változtatni rajta. Sokkal könnyebb azon változtatni, amit te teszel, mint azon, amit más tesz. Az első lépés ahhoz, hogy bármin is változtass, tudni és elfogadni, hogy az a te választásod eredményeként olyan, amilyen. Ha nem tudod elfogadni a saját személyes szinteden, akkor probáld meg annak megértésével, hogy mindannyian egyek vagyunk. Ezután teremtsd meg a változást, nem azért mert az a bizonyos dolog rossz, hanem mert már nem fejezi ki pontosan azt Aki Vagy. A cselekvés egyetlen indoka: kinyilatkoztatni a Mindenségne, hogy Ki Vagy. Ezt az utat járva az élet ön - és Énteremtővé válik. Tudniillik arra használod az életet, hogy megteremtsd az Énedet, mint azt, Aki Vagy, és Aki Mindig is Akartál Lenni. Ugyanígy egyetlen ok létezik bárminek a visszavonására: mert az már nem fejezi ki, hogy Ki Akarsz Lenni. Nem tükröz téged. Nem képvisel. Ha hű ábrázolásra vágysz, akkor azon kell igyekezned, hogy mindent megváltoztass az életben; mindent, ami nem illik ahhoz a képhez amit ki akarsz vetíteni az örökkévalóságba. A legtágabb értelemben minden "rossz", ami megesik veled, a te választásodból fakad. A hiba nem is abban rejlik, hogy mellettük döntöttél, hanem abban, hogy rossznak nevezed őket. Ez esetben rossznak nevezed magadat is, minthogy mindezt te magad teremtetted. Ezt a minősítést viszont képtelen vagy elfogadni; ezért, hogy ne kelljen rossznak tekintened az életed, megtagadod önnön teremtményeidet. Ez az érzelmi, értelmi és spirituális hazugság végül oda vezet, hogy elfogadsz egy olyan világot, melyben a feltételek éppen olyanok, amilyenek. Ha elfogadnád - és mélyen át is éreznéd - a személyes felelősséget a világ iránt, akkor egészen másféle helyen találnád magad. Hát még, ha mindenki átérezné a felelősségét! Hogy mindez oly kétségbevonhatatlanul nyilvánvaló, az még fájdalmassá, és végtelenül csúfondárossá teszi a helyzetet. A világ természeti csapásai, és katasztrófái - tornádói és hurrikánjai, vulkánjai és áradásai; a fizikai felfordulások - persze nem kifejezetten általad teremtetnek.Viszont te hozod létre azt, hogymindez milyen mértékben érinti az életedet. Ám a világmindenségben történő, akár minden képzeletet felülmúló eseményekről igenis állítható, hogy ti ösztönöztétek és teremtettétek őket. Ezeket az eseményeket az ember közös tudata teremti. Az egész világ együttesen afféle társteremtő, és létrehozza mindezeket a tapasztalatokat. Amit egyenként tesztek, az ott rezeg bennük, eldöntve, mit jelentenek számodra, és hogy velük összefüggésben Ki Vagy. Együttesen és egyénileg teremtitek meg tehát az életet és a megtapasztalt időket a lélek megszabadulásának érdekében. Azt kérdezted, volna-e kevésbé fájdalmas módja átesni ezen a folyamaton - a válasz egyébként: igen -, amíg semmi sem változik meg a külső tapasztalatodban. A földi tapasztalatokhoz és eseményekhez - a tieidhez és másokéhoz - társított fájdalom csökkentésének útja: megváltoztatni a módot, ahogy szemléled őket. Akülső eseményeken nem tudsz változtatni fmert azokat a nagy többség teremtette, és még nem fejlődött olyan fokra a tudatosságod, hogy képes volnál egyénileg módosítani az együttesen teremtett mozzanatokon], így a belső tapasztalatodat kell megváltoztatnod. Ez az útja az élet tökéletes ismeretének Semmi nem fájdalmas önmagában és önmagától. A fájdalom a hibás gondolkozás eredménye. A Mester a legrettenetesebb fájdalmat is megszüntetheti, így gyógyít. A fájdalom mindig abból az ítéletből származik, amelyet egybizonyos dologról mondasz. Ne itélj és megszünik a fájdalom. Az ítélet többnyire a megelőző tapasztalatokon alapul. Az elképzelésed valamely dologról egy korábbi elképzelésből ered. Az előző elképzelésed pedig egy azt megelőző - az az elképzelés pedig megint egymásikból, és így rakódnak tovább egymásra az elképzelések, mint az építőkockák, egészen addig, amíg vissza nem jutsz a "tükörterembe", ahogy az első gondolatot nevezem. Mimden gondolat alkotó és nincs hatalmasabb gondolat az eredeti gondolatnál. Ezért mondják olykor eredendő bűnnek. Márpedig az eredendő bűn az, ha az első gondolatod hibás valamely dologról. Ez a hiba aztán sokszorosan halmozódik., valahányszor második, harmadik stb. gondolatod támad ugyanerről a dologról. A Szentlélek feladata, hogy új értelmezésekre serkentsen, amelyek megszabadítanak a tévedéseidtől.

VISSZA